A két jelző ellentmondásosnak tűnik, de mégis volt (és van) egy stílus, amely a 2010-es évek nagy visszatérője a divatvilágban. Egy stílus, amely az egész X-generáció életérzését, egy egész korszakot határozott meg, ez a grunge. A 90-es évek visszatértek, csak egy kicsit másképp...

A mai formájában a NEO-GRUNGE, ahogyan azt az Y- és Z-generáció tizen-, huszonévesei viselik, nagyon eltér a korábbitól. Az elegancián van a hangsúly a kockás ingen, slim-fit szakadt farmeren, fekete baseball sapkán, kör-napszemüvegen és az XXL- szürke pulcsin. Ez a fiatal, már nem a 20 évvel ezelőtti szakadt „leszarom az egészet”- attitűd benyomását kelti.

De természetesen egy divatirányzat nemcsak az öltözködésről szól, hanem annak filozófiájáról és társadalmi hátteréről is. Közhely, hogy a divat ismétli önmagát. A retró virágkorát éli, ami a 20-40 évvel ezelőttire vonatkozik. Szóval most éppen a 90-es évek van soron, mint ahogy az elmúlt években a 80-as évek volt. Egy mai 15-20 éves számára az az újdonság.

A grunge jelentése: piszok, mocsok. Az alternatív rock irányzatként indult hard rock, punk, indie elemeket ötvöző zenei hibridről ez a jelző már nem mondható el. A korszak meghatározó zenekarai Nirvana, Hole, Smashing Pumpkins, The Cranberries, Pearl Jam, Soundgarden voltak.  Elnézve ezt a listát az a benyomásunk támadhat, hogy ez a stílus egyenlő a „depresszív, kiábrándult, filozofálgató, romantikus tizenévesekkel”. Valóban, közel járunk az igazsághoz. Mivel ez egy amerikai stílus –ahogyan az összes többi is – a divat születésének hátterét, úgy érthetjük meg a társadalmi hátterét, hogy ha ismerjük a történelmi tényeket.

A 80-as évek végén az amerikai társadalmat nemcsak az új technikai eszközök, az egészségről szóló tudományos kutatások rázták fel, hanem sajnos az AIDS és a kábítószer-használat terjedése is. Ezekre a társadalmi tényekre és a korábbi évtizedekre válaszként született ez a visszahúzódó, elgondolkodó, baráti társaságot kedvelő, lázadó grunge. De felfogható a 70-es és 80-as években tomboló felelőtlen, színes, discos, punkos, galm-rockos, elektro-pop-os, sportosan-elegáns magatartás ellenkultúrájának. Ha nagyon beakarjuk határolni, akkor 1991–1996 között élt ez az irányzat. Ezt követően már a pop, trance, 70-es évek disco-house, lány- és fiú bandák korszaka özönlötte el a médiát.

Nyilvánvalóan a fiatalok egyik csoportja divatból hordja a neo-grunge ruhákat, mert már minden üzletben ez van. De a fiatalok másik csoportja, akik bele is mélyednek egy kicsit a 90-es évek korszakába, felfedezhetik azt, hogy milyen volt az élet mobiltelefon nélkül, naplót írva, nagyszülők régi ruhái után kotorászva, barátaikkal filozófiai beszélgetéseket folytatva. Úgy gondolom, hogy ha van valami értelme a retrónak, akkor az az, hogy újra beemeljünk valamit abból a korszakból, ami a hétköznapjainkból elveszett.

Veszprémi Gergő