OverGround Magazin

Sex&TheCity - Egy délutáni találka?!

2016. október 14. - Bodor Máté

just-not-into-him.jpg

Úgy egy hete jegyezte meg a lakótársam, hogy a délután háromra megbeszélt randi, nem is igazi randi. Kifejtette, egy ilyen eseménynek minimum a késő délutáni órákban kell kezdődnie, egyébként csak találkának lehet nevezni. Én ezek után utánanéztem, az etikett előírja-e, mikorra illik randit megbeszélni, és még sok másnak is.

Hosszas guglizás és több cikk elolvasása után arra kellett rájönnöm, hogy a randevú időpontjára semmilyen szabályt nem hoztak. Még... És talán sosem fognak. Annál több szól arról viszont, hogy a férfinak mennyi dolga és kötelezettsége van. Most ezeket az „előírásokat” megpróbálom lefordítani az azonos neműek randizására.

Talán ami a legfontosabb, itt sem illik késni! Pontosság mindenek felett! Plusz-mínusz pár perc belefér, ha esetleg nagyobb csúszás történik önhibánkon kívül (a metrópótló beragad a délutáni dugóba), akkor arról illik a másikat valamilyen úton tájékoztatni, vagy igazából oda is lehet érni egyszer, de lehet a kiszemelt már nem lesz ott. Én szeretem a találkozót a megbeszélt vendéglátóipari-egység közelébe szervezni. Ez egyfelől arra is jó, hogy mindketten oldódjunk egy kicsit, amíg azt a pár métert megtesszük a kávézóig, bárig, másfelől nem fizettem ki potyára a kávét, ha mégsem jön el a másik.

Térjünk át egy kicsit a fogyasztásra. Abban egyetérthetünk, hogy randizni nem azért megyünk, hogy ne kelljen otthon mosogatni, hanem megismerjük a másikat - jobb esetben. És nem is azért, hogy jól lerészegedjünk. A mértékletes fogyasztás az ajánlott, mert tele hassal az ember könnyen leereszt, a nadrág kigombolásán kívül pedig ilyenkor nem sok beszédtéma jön. Ha viszont eljutunk a becsiccsentésig, a gátlásaink feloldódhatnak és olyat tehetünk, amit az első pár randin nem akartunk volna megtenni, vagy akartunk volna, de másnap a fejünk is fájt volna tőle...

attract-women_thumb_1.jpg

Egy férfi-nő randi esetében mostanában nem olyan egyszerű a számla rendezése. Hiszen míg régen a férfinak kellett mindent fizetnie, újabban a nők szeretik felezni az összeget, vagy akár ők is meg szokták hívni a férfit. Az, hogy egy férfi-férfi vagy egy nő-nő randevú esetében is felmerüljön, hogy az egyik fél fizet nem az ördögtől való. De ezt mindenképp érdemes előre tisztázni, valamint nem vitázni róla. Vagy játszhatjuk a jól bevált, majd én rendezem játszmát a végtelenségig is, amikor már csak ketten ülünk az asztalnál, és vége a világnak. Azaz, ha az egyik fél felajánlja, hogy meghívja a másikat, de az ezt elutasítja, nem szabad erősködni. Legalább megspóroltál pár sörre valót...

Az etikett szerint a férfinak kell a nőt randevúra hívnia, neki kell kitalálni a helyszínt és a programot. De akkor hogy van ez az azonos neműek esetében? Egyértelműen kijelöli-e ez, hogy ki tervezi meg az első randevút, hogy a továbbiakban ki lesz az úgymond „domináns” fél? Vagy menjünk kicsit vissza. Már a randioldalon (na ez az ördögtől való dolog, erről majd később, a szerk.)  megköttetik ez a társadalmi szerződés, amikor valaki ráír valakire? Tapasztalatom az, hogy az általam kiszemelt fél általában várja, hogy akkor én vezessem a beszélgetést, én vessem fel a találkozó ötletét. Ráció van benne, hiszen én kezdtem el érdeklődni iránta, én tegyek meg mindent azért, hogy ő is elkezdjen érdeklődni irántam. Persze, nem mondom azt, hogy a másik fél nem vetheti fel előbb, hogy találkozzanak. Hiszen könnyen előfordulhat, annyira lenyűgözik a leendő partner csodás tulajdonságai, hogy elébe szeretne menni a dolgoknak. De ez abban a korban, ahol a társkereső oldalakon mindenki azt várja, hogy a tökéletes pasi/csaj ráírjon, talán ritkán esik meg.

Arról talán nem kell értekeznem, hogy illik egy napon belül a másik tudomására adni, hogy szeretnéd-e folytatni a randizást. És ez alatt nem azt értem, hogy törlöd magad a társkeresőről, törlöd másikat a Facebookról, és nem válaszolsz neki ha hív vagy ír. Egy rövid üzenetet megérdemel, még akkor is, ha a randizást nem szeretnéd folytatni. Legalább annyit hogy ronda vagy kösz nem, vagy ilyenek. 

Ahogy olvashattátok, csak a netes társkeresőt hoztam fel. Tapasztalataim jobbára innen vannak. Olyan sajnos még nem történt, hogy a boltban/utcán/kávézóban/buszon mentem neki A SRÁCNAK. Igen csupa nagybetűvel, hiszen mindenki arra vágyik titkon, hogy csak úgy sétálgatva belebotoljon a nagybetős Srácba, aztán szerelem és bumm. De ez csak a film sajnos. Az alteregós, mattrészegkörüli állapotban történő kavarást, ami aztán maximum egy egyéjszakás kalandba tud torkollani, pedig inkább ne nevezzük a párkapcsolat céljából történő ismerkedés legitim formájának.

Bodor Máté

A bejegyzés trackback címe:

https://overgroundmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr7411790743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása