Immáron 6. évadjánál tartó Golden Globe-díjas sorozat saga, az American Horror Story már 2011 óta váltja valóra borzalmasabbnál borzalmasabb rémálmainkat a képernyőn. Minden évadban más történettel, más karakterekkel, de többnyire ugyanazokkal a színészekkel. Egyesek szerint egy „kliséhalmaz” az egész; Ryan Murphy és Brad Falchuck alkotópáros ugyanekkor elismerte, hogy merítettek az az elmúlt évtizedek horror klasszikusaiból.
A Washington Post viszont így látta a sorozatot: ”A túlzásba vitt dolgok Ryan Murphy egyik védjegyei, de egyben hibái is, azonban itt olyan lenyűgöző stílust teremtett, amitől nehezen lehet majd szabadulni.” Valóban stílust teremtett, egyszerre újszerű és klasszikus, naturalista és polgárpukkasztó. A sorozat szlogenje ez: „Minden szörnyeteg egy ember.” Most végigmegyünk az eddigi évadokon, hogy valóban így van-e, vagy sem.
A GYILKOS HÁZ – 1. Évad (2011)
A pszichológus szexmániás apuka, a nemrég elvetélt anyuka és a depressziós tini lányuk beköltözik egy viktoriánus házba, amely telis tele van ott ragadt hús-vér alakban mászkáló szellemekkel. Ez itt maga a földi pokol, ahol emberi drámák elevenednek meg a pszichopata páciens, a meleg pár és a volt szépségkirálynő sorsán keresztül. Az évad döbbenetesen reális, keserű, bús és tele van neheztelésekkel. A vége felé feltettem magamnak a kérdést: egyeseknek a mennyország a pokol, míg másoknak pont fordítva?
ZÁRTOSZTÁLY – 2. Évad (2012)
1964-ben egy elmegyógyintézetben járunk, amit egy hajdani kurva, jelenleg katolikus nővér és egy náci sebész vezet. Egy újságíró azt próbálja leleplezni, hogy az intézményben emberkísérleteket folytatnak-e. A betegek között pedig olyanokat találni, akik „csak” UFO-ról hallucináltak, sokat lógott a suliból meg meleg volt. Az évad mélyre ás abban, hogy hajdan hogyan próbálták „gyógyítani” az olyan dolgokat, amikkel a konformitásra törekedő nem tudott mit kezdeni. Úgy vélem, ez volt a széria legszínesebb és legfordulatosabb évada. Vigyázzunk a báránybőrbe bújt farkasokkal és a vegyük észre a farkasbőrbe bújt bárányokat.
BOSZORKÁNYOK – 3. Évad (2013)
Mindenki felejtse el a Bűbájos Boszorkák, Buffy, a vámpírok réme alkotásokat, mert ez az évad ezeknél sokkal eredetibben hozza azt a 21. századi wicca világot. Egy csapat „természetfeletti” képességekkel megáldott lány versenyez a „Legfőbb Boszorkány” címért. Van itt örök ifjúság, halottakból összevarrott tökéletes férfi, boszorkányégetés, 19. századból élve eltemetett vérivó úrhölgy, nekrofília, bestialitás, vérfertőzés. Plusz pontot érdemelnek a 70-es évek flashbackkek és Steve Nicks zenéi. Boszorkányok lévén a halál nem minden, mivel varázslat segítségével bárkit vissza lehet hozni az életbe. Szerintem sikerült komolytalanná tenni a halált.
RÉMSÉGEK CIRKUSZA - 4. Évad (2014)
1952-ban járunk, egy testi fogyatékosokkal, torzszülöttekkel teli cirkusz mindennapjait követhetjük végig, amelyet egy lecsúszott díva próbál vezetni. Sajnos még a múlt században sem tudott a társadalom megbirkózni a testi fogyatékosokkal, s mivel ők sem tudtak beilleszkedni, ezért önmaguk karikatúráiként keresték mindennapi betevőjüket. Az egész egy görbe tükör az akkori média működéséről. Összességében nagyon reálisra sikeredett az évad, a szörnyek itt valóban emberek.
HOTEL- 5. Évad (2015)
Vámpírok, örök szerelem, gyermekrablás, sorozatgyilkosok találkozója, transzvesztita, biszexuálisok, Biblia égetés, elcseszett kapcsolatok tömkelege, ezek mind várnak az L. A. Cortez luxus hotelben. Természetesen egy rakás szellem is van itt, akik addig nem tudnak szabadulni ettől a helytől, amíg nem oldották meg földi problémáikat. Az évad középpontjába ezúttal az emberi kapcsolatok kerültek. Lady Gaga, mint a fő vámpírt féli az egész bagázs. A legemlékezetesebb szereplő Liz Taylor, a 40 évesen transzvesztitává változott férfi, aki mondhatni mindenki személyes pszichológusa. Az évad pozitívuma, hogy mindezek ellenére árad belőle az idill, és erre még egy lapáttal rátesz a 80-as évek szintipop, new wave zenei aláfestése. Pontosan így képzelem el azt, hogyan lesznek az utolsókból az elsők.
ROANOKE – 6. Évad (2016)
A most startoló évadban megismerkedhetünk egy ifjú házaspárral, akik stresszes nagyvárosi életüket hátrahagyva beköltöznek egy régóta elhagyatott klasszicista házba, amely az erdő mellett áll, szellemek gyakori látogatói a helynek. Vannak itt 17. századi elveszett telepesek, Kelta boszorkány, emberáldozat, mészáros, disznó fejű gyilkosok és médium. Az évad újszerűségét, a doku-realitys történetmondás adja, mintha egy TLC műsort néznénk.
Nekem eddig legjobban a Zártosztály tetszett, míg legkevésbé a Rémségek cirkusza. Aki még csak most tervezi a sorozat bepróbálását, annak a második évadot ajánlom kezdésnek, mert mindenki számára érhető témákat dolgoz fel, és ráadásul több generáció is könnyen át tudja élni.
Úgy gondolom, hogy egy igazán tabudöntögető sorozattal állunk szemben, amelyben a lehető legborzalmasabb dolgok elevenednek meg. Meg talán az a legfélelmetesebb az egészben, hogy ezek létező dolgok ma már csak a történelemkönyvekben kerülnek elő.
Ez a sorozat csak részben fikció, nagyobb részben valós történelmi alakokat, eseményeket elevenít fel.
Az emberi természet mélyén olyan erők vannak, amelyek ha elszabadulnak, hát láthatjuk mi lesz az eredménye. Az évadok végignézése után nem sóhajthatunk fel, hogy a mi kulturált nyugati civilizációnk már túl van ezen a korszakon, mert sajnos a hírekből tudjuk, néhány ember természete inkább egy szörnyetegére hasonlít, mint egy emberére.
Veszprémi Gergő
