OverGround Magazin

Nagyon szerencsésnek érzem magam... interjú Steiner Kristóffal

2017. január 28. - OverGround Magazin

14963170_10155523618633682_4662627543607874910_n.jpg

A múlt heti VIBE buli előtt sikerült elkapnunk pár szóra a mindig aktív Steiner Kristófot, és szerencsére tudtunk pár szót váltani arról, mit is jelent neki az ha itthon van, illetve hogy hogyan is jött a Food Truck ötlete a vegánsághoz, mint ideológiához. 

E miatt a buli miatt jöttél most haza? 

Kristóf: Nem, ez a nagyon sok programom közül az egyik. Eredetileg azért jöttem haza mert az Izraeli Kulturális Intézet meghívott egy előadást tartani, ami Tel-Avivról szólt, mint kulturális, és kulináris fővárosról. Ezen kívül pedig nagyon sok programot szerveztem e köré a dolog köré. Mindig amikor jövök Magyarországra akkor azt csinálom, hogy a fix dolog mellé bejönnek a főzőkurzusok, a Madonna bulik...ilyenek. 

Sokan járnak amúgy ezekre a főzőkurzusokra? 

K: Az az igazság hogy megdöbbentően sokan.

Láttam hogy volt itt Budapesten is, és Székesfehérváron is...

K: Hála istennek ott tartunk hogy kiteszünk egy főzőkurzust, és 24 óra alatt betelnek a helyek. Ezek ugye általában ilyen 20-25 fős kurzusok. Ma például egy 50 fős brunchot tartottam, ahol én főztem, nyolc fogást készítettem el. Szerencsére az ilyen események nagyon vonzzák az embereket. Valószínűleg azért mert az evés és a jó ételek, és nálam ugye a vegánság mint ideológia is párosul ehhez, ezek pedig összehozzák az embereket. 

Nemrég indult a Food Truck udvar, ott áll a Kristóf Konyhája busz. Hogy jött ennek az ötlete? 

K: Ugyanígy igazából, nagyon sokat tartottam kurzusokat, és többen is kérdezték tőlem, hogy mikor lehetne úgy megkóstolni az ételeimet, amikor éppen nem vagyok Magyarországon. Elkezdtem gondolkodni, kollaborálni éttermekkel. A mai napig zajlik ez a food truck-tól függetlenül is. Nemrég a Susu-ban volt egy Kristóf Konyhája hét, ma a Casati Hotelben volt ez a brunch. Nagyon sok együttműködés van még mai napig is. A food truckra visszatérve pedig, én úgy érzem nagyon hasonló a világa a food trucknak ahhoz amit én szeretek és én képviselek, hogy szeress enni, akár az utcán is. Önmagában ez a régi Robur busz is ezt a hippi életformát, a röghöz kötetlenséget szimbolizálja szerintem, amit én nagyon szeretek.

15977745_10211493512834951_2810233015347322318_n.jpg

Amikor épp hogy megnyitott a Food Truck udvar, akkor én voltam bent és ott látszik is ez, hiszen a busz mellett végig szalmabálák volta lerakva. A megnyitó bulira sajnos nem jutottam el de úgy hallottam nagyon gyorsan elkelt minden finomság.

K: A megnyitón majdnem 200 ember volt ott. Hihetetlen volt, két és fél óra alatt kiürültünk. Őszintén mondhatom, hogy minden alkalommal amikor Magyarországra jövök csodálatos dolgok történnek velem, és mindig azt érzem hogy ezt már nem is lehet felülmúlni. Van hogy műsort vezetek több ezer ember előtt, van amikor a főzések, vagy csak az hogy az emberek eljönnek és beszélgetni akarnak, érdekli őket az amit képviselek, az nagyon jó érzéssel tölt el. Rengeteg inspirációt adnak ezek a látogatások.

Honnan jött amúgy neked, maga a főzésnek az ételnek a szeretete? Gondolom Izrael is nagyon inspiráló volt...

K: Igen, Izrael nagyon sokat hozzáadott ahhoz, hogy ennyire imádjam a konyhaművészetet, de már korábban is nagyon szerettem. De talán amiből igazán táplálkozik ez a hobbi, ami átfordult már szenvedéllyé, vagy tulajdonképpen szakmává, az onnan jön hogy az én szüleim nem igazán főztek otthon, mi mindig mekis kaját ettünk, meg virslit, meg héjában sült krumplit. Amit én akkor nagyon szerettem, de amikor elkezdtem éttermekbe járni, meg utazni akkor kitárult előttem a világ. A nagy váltás az 2009-ben történt amikor Tel-Avivba költöztem és vegán lettem. Akkor döntöttem el hogy azokat az ételeket is szeretném tovább enni amiket eddig, így elkezdtem kísérletezni a konyhában.

1930310_10153830017018682_3751873505770334613_n.jpg

Azt vettem észre, hogy mióta kiköltöztél, azóta is folyamatosan jelen vagy itthon, itt egy recept, ott egy cikk ilyesmik..

K: Nagyon szerencsés vagyok, mert én pont az a generáció vagyok akinek sikerül kihasználni a Facebook és más közösségi oldalak előnyeit. 

Mondjuk azért neked már előtte is volt hírneved...

K: Igen persze, de lehetett volna az is ami nagyon sok híres emberrel történik, elköltözik külföldre és eltűnik.

Vagy beleragad abba a skatulyában amibe belerakta a média, vagy a társadalom. Nálad pont ez szimpatikus, hogy nem ragadtál bele a neked kreált skatulyákba. Nagyon sok emberrel az a baj hogy nem tud kilépni ebből az életből. 

K: Tudod, szerintem azért olyan nehéz ez, mert eleve az a skatulya amit visznek magukkal, az egy olyan dolog amiről sokszor ők nem is igazán tehetnek, nagyon sokszor szerkesztők, producerek, vágók, bulvár újságírók torzítanak el dolgokat az emberekről. Nagyon sokan ebbe bele is rokkannak, hiszen rengeteg ember tönkrement abban hogy ismert lett. Ez mindenképpen egy izgalmas művészet, kezelni ezt a fajta életet. Én úgy gondolom, hogy ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert csak annyit kapok meg ebből amennyit szeretnék, ha itthon vagyok akkor sokkal intenzívebb az életem minden szempontból, míg ha visszamegyek Tel-Avivba akkor megtehetem hogy kikapcsolom a telefonom, vagy kimegyek egy napra a tengerpartra, ülök egy kávézóban és írom a cikkeimet. Nekem nagyon jó hogy megtaláltam ezt az egyensúlyt. 

Nem volt nehéz kilépni ebből az ismertségből anno? 

K: Nekem nem, én már nagyon azt éreztem, hogy nekem ez nem való. Én nem vagyok sem reggeli hírműsorvezető típus, se bulvármagazinos, aki áll a stúdióban és elmondja hogy Sarka Katával épp mi történt. Nekem ez huszonévesen egy szuper korszak volt, de tudtam hogy ez nem az én világom. Szeretem nagyon a televíziózás világát, de az hogy huzamosabban csináljam már nem menne. 

Hát huszonévesen egy viszonylag friss és új csatornánál dolgozni mindenképp jó lehetett, hiszen igazából magát a VIVA Tv-t azt mondhatni ti vittétek a csúcsra.

K: Mondhatni de, előtte ugye a Z+ volt, mi a vivásoknak a nagyon fiatal generációja voltunk. Mindenképp érdekes látni azt hogy mennyire megváltozott maga a tv is, és a közönsége is. Mindenesetre nagyon büszke vagyok azokra az évekre, igazából semmit sem változtatnék meg benne. 

 

Köszönöm Kristófnak a beszélgetést, ti pedig mindenképp egyetek egyet a Kristóf Konyhája busznál a Food Truck Udvarban

Zsirmon Norbert
Fotó: Steiner Kristóf Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://overgroundmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr2212148755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása