A világ homofóbb felét megrázta, hogy az élőszereplőket is felvonultató A szépség és a szörnyeteg című filmben akad egy szereplő, aki nyíltan meleg. Alapból gondolkodtam, hogy meg kéne nézni, hiszen a kedvenc Disney-történetemről van szó, de aztán felötlött bennem, kötelező megnézni csak azért, mert van benne egy melegszál?

Aki esetleg még nem találkozott volna szembe azzal a ténnyel, hogy Gaston cimborája, LeFou a film során többször is közeledni próbál a Belle-be beleszerelmesedett barátjához, attól én kérek elnézést, de talán ez nem akkora nagy spoiler. LeFou persze nem jár sikerrel, mert Gaston „kőhetero”. A filmről szóló kritikák is foglalkoznak ezzel a mellékszállal, ha már egyes helyeken cenzúrázni próbálták, máshol be sem mutatták, harmadik helyen pedig 16-os karikát kapott.

Az írások megegyeztek abban, hogy nagyjából egyik országnak sem kellett volna kiakadnia, hiszen a történet szempontjából elhanyagolható ez a kis intermezzo. A film nem foglalkozik azzal a kérdéssel, milyen az, amikor melegként valaki egy heteróba szeret bele, sőt, inkább a poénok egyik forrása az, ahogy a gombóc LeFou a jópasi Gaston után lohol. Ezek után erősen megkérdőjeleződött bennem, hogy melegként végig kell-e néznem egy ilyen történetszálat. Hiszen attól, hogy valamelyik filmben/sorozatban van meleg karakter, attól még nem fogja jól körbejárni a szereplővel kapcsolatos kérdéseket. Azt pedig egészen károsnak tartom, hogy ezt a történetet csak azért írták bele A szépség és a szörnyetegbe, hogy a nézők jót röhöghessenek a kellemetlen és képtelen epizódokon („nézd, hogy csorgatja a nyálat az a buzi”). El lehet gondolkodni, hogy akkor a melegek az új feketék, akiken kötelezően nevetni kell?

Bodor Máté