Néha-néha felötlik a fejemben a kérdés: nem lenne jobb mégis inkább heterónak lenni? Nem utálna a társadalom nagy része „csak úgy”, könnyebb lenne párt találni, és nem lennék rászorulva a PlanetRomeo éliönjeire sem, akikkel nemigen lehet emberi kommunikációt folytatni. De a könnyebb heteró-élet csábító képe ellenére is mindig rájövök, hogy nem. Nem lenne jobb heterónak lenni. Legalábbis én semmiféleképpen sem szeretnék az lenni.
Nem csak azért, mert, ha nem mentem volna keresztül az önelfogadás e speciális formáján, most nem rendelkeznék azokkal a tapasztalatokkal, és érzelmi intelligenciával, amivel, hanem azért sem, mert mégis csak ez vagyok én. A szexuális orientációmra épült fel a személyiségem, és nem szeretném, ha ez csak úgy egy nap átkapcsolna heteróvá, és elveszíteném. Mert önmagammal együtt azt a sok hülyeségemet is elveszíteném, ami szerintem sok más meleg srácra is jellemző lehet.
Fontosabb, hogy néz ki a telefonom, mint, hogy milyen a teljesítménye.
Nem kicsit ésszerűtlen hozzáállás, de sajnos így van. Engem nem lehet lenyűgözni a több gigabájtos RAM-okkal, és a nemtudomhány magos processzorokkal. A telefon kinézetével viszont annál inkább. Így előbb veszek meg egyet, ami jól mutat a kezemben, mint olyat, ami sokat tud. A közeljövőben felmerülő technikai problémák miatt pedig ráérek később is bosszankodni.
Lady Gaga és Madonna CD-k indokolatlan felhalmozása.
Ennél közhelyesebb már nem is lehetne ez a pont, de hát ez van: melegként én is rajongok Gagáért és Madonnáért. Viszont, amire még mindig nem sikerült magyarázatot találnom, hogy miért érzek ellenállhatatlan késztetést az eredeti albumok felvásárlására. A 21. században élünk; nemhogy a CD-k, de már a Blu-Ray-ek is kimentek a divatból, mégis eddig legalább 15 lemezt szereztem be tőlük. Nem baj, a lényeg, hogy a polcon jól mutatnak (a Nick Jonas CD-k mellett).
Felesleges kenceficék vásárlása.
Emlékszem, mikor először vágták profi fodrászszalonban a hajam, a szemem forgattam, miközben a fodrász professzionális termékekről hadovált. Persze pár éve múlva „betörtem”, és beszereztem párat belőlük. A gond csak az, hogy sajnos nincs szívem elhasználni a 6000 forintos Kérastase sampont: különleges alkalmakra tartogatom, amik eddig még mindig nem jöttek el. Már csak azt remélem, mikor egyszer végül elérkezik ez a pillanat, a sampon nem lesz beleszáradva a – kád szélén amúgy jól mutató – dobozába.
Egy helyes pasiról nem tudom eldönteni, hogy most akkor tetsszen, vagy féltékeny legyek rá, amiért olyan jól néz ki.
Az egyik legtipikusabb #gayboyproblem, ami rajtam kívül még sok meleg srácot kínozhat. Még össze sem fut a nyál a számban egy szexi pasi láttán, mikor addig ismeretlen hibák sorát kezdem magamon felfedezni.
Fontos, hogy épp milyen alsó van rajtam…
... függetlenül attól, hogy látja-e valaki vagy sem. Más a cipőjét vagy frizuráját igazítja az alkalmakhoz, én mindezek mellett az alsónadrágomat is. Na, nem kell rögtön azokra az alkalmakra gondolni; egy egyszerű baráti találkozóhoz is tudatosan választok boxert. Értelme nem sok van, de valamiért én ettől jobban tudom magam érezni, és mi, ha nem ez számít?
T.Á.
