Slowdive – Közelebb a Naphoz!

2017. május 06. - OverGround Magazin

slowdive-8_8_2016-1196x630.jpg

Az idén bemutatott második Trainspotting film után fokozódik a hihetetlen dolgok tárháza: első albumuk megjelenése és virtuális eltűnésük után 22 évvel elkészült a cipőbámulós műfaj úttörőinek számító angol Slowdive zenekar negyedik önálló albuma.

A zenekar tagjai: Neil Halstead (ének, gitár, billentyűzet), Christian Savill (gitár), Nick Chaplin (basszusgitár), Rachel Goswell (ének) és Simon Scott (dob, elektronika). A nyolc egyidejűleg összerakott szám a kritikusok szerint a zenekar legközvetlenebb anyaga eddig. A felvételeknél Chris Coady (Beach House) is közreműködött. Simon Reynolds zenetörténész azt írta: "A Halsteadot a Pink Floyd elszállós hangulata sokkal jobban befolyásolta, mint például a Sex Pistols." A Slowdive formabontó pop-élményei olyan poszt-punk zenekarokat vontak be, mint mondjuk a The Cure, akiknek művészi megközelítése közelebb volt a '70 -es évek progresszív bandáihoz, mint a punk dühös minimalizmusához. Halstead kijelentette, hogy a Slowdive-val valami nagy és szép és valamiféle időtlenet szeretne létrehozni. Jelentősen befolyásolta a hangzásuk kialakulását még David Bowie, a Byrds, a Rolling Stones, a Cocteau Twins és a Jesus and Mary Chain Psychocandy albuma is.

A találóan egy Siouxie & The Banshees szám után nevet választó banda, már ezzel is akarva vagy akaratlanul utal a később nagyon meghatározó és ikonikus stílusjegyire, vagyis arra lassú merülés szerű atmoszférikus gitártémákkal tarkított stílusra, energikus vibrálással, különleges, kreatív hanghatásokkal megtűzdelve. A Creation Recordsnál 1991-ben jelent meg debütáló albumuk a Just For A Day, amelyet a 93-as a Souvlaki és az 1995-ös Pygmalion követett. Később megjelentek válogatás albumok is, majd szétszéledtek és a tagok csatlakoztak más zenei formációkhoz. A rajongók nagy örömére 2014-ben a zenekar bejelentette, hogy újraegyesülnek.

A rendhagyó módon klasszikus magnókazettaként is előrendelhető új lemez a Dead Oceans független lemezkiadó támogatásával jött létre. Erről két szám, már el is érhető a zenekar bandcamp oldalán is. A csendesen elegáns és gyönyörűen hangszerelt Sugar For The Pill című kislemez a régi hangulatot idézi, olyan akár egy megsárgult fénykép digitalizálásának folyamata. Igazából egy furcsa, izgalmas, és egyben megnyugtató álom, amiből csak a lejátszás szüneteltetése gomb szakíthat ki. Klip is készült hozzá Harry Smith különleges fényhatású animációjával kiegészítve. Fokozza a zuhanást a Star Roving fekete-fehér, csillagok közti hullámvasútja. Az ütemekért és a loop-ért felelős Simon Scott fokozta a zenék szerkezetét absztrakt textúrákkal és ütemekkel.  

Ha valaki nem érti/még nem élte át az ember középkorú korszakának szépségét és fájdalmát, a tapasztalatszerzést, a veszteséget, a kudarcot, az újrakezdést, a másoknak és a magunknak való megfelelést, az emberi kapcsolatok felületességén túllépve a mélységének megélését, akkor nem fogja ezt az élményt teljes mértékben magáévá tenni. Majd idővel talán. Addig is az élet folyik a megszokott módon, gyakran szinte rutinszerűen. Ebből tud a zene/zenélés kiszakítani. Megtöri a monotonitást és erőt adhat a hétköznapok küzdelmeihez. 

Tehát a Slowdive zenei alkimistái tovább kovácsolják dalaikat, visszafogott határozottsággal miközben a frissen rátalált hallgatók légióit kápráztatják el. Érdemes tehát képben lenni, az intergalaktikus turistabusz május 5-én indul. Ne maradjatok le!

Fábián Anna Zoé

A bejegyzés trackback címe:

http://overgroundmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr9812484599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.