Az amerikai média attól vízhangzott, hogy ez a sorozat egy „új kulturális jelenség”. Valóban kilóg a sorból, mert ehhez hasonlót még nem láthattunk, egyszerre modern és klasszikus; egy 21. századi szatíra, horror és komédia. Mondanám, hogy fekete komédia, de annál határozottabban véresebb. Az Amerikai Horror Story és a Glee alkotópárosának műve. Felkiálthatnánk, hogy végre egy sorozat, amely egyetemistákról szól, de ebben az esetben az egyetem csak a helyszín, mert a főszereplők viselkedéséből nem derül ki, hogy felsőoktatásban vesznek részt – ez a Scream Queens.
A sztori röviden: egy főiskolai campus elit lányszövetségének mindennapjait kísérhetjük nyomon, miközben barátaikat, hozzátartozóikat sorra gyilkolássza egy vörös ördögnek öltözött valaki. A sorozatot egyértelműen a lányszövetség vezetői, a Chanelek és a dékán viszi a hátán. Az Emma Roberts által alakított Chanel egy vérbeli méhkirálynő, olyan szinten elvan szállva magától, hogy még a tanárok, és diákok előtt sem képes visszafogni magát.
„Talán egy szörnyű ember vagyok, de gazdag és csinos. Szóval a többi nem számít! ”
Jamie Lee Curtis által alakított, Munch dékán pedig egy igazi modern feminista, aki minden azon van, hogy egyszerre legyen nevelője és barátja is a lányoknak. Közben pedig azt tervezi, hogy megszabadul tőlük. Pontosabban csak néhányuktól.
„Láttad már hogyan öltözködnek a lányok itt az egyetemen? Ezek a lányszövetségi ribancok, csak fehérneműt hordanak, aztán siránkoznak hogy a véres gyilkos tárgyként kezeli őket, miközben már rég eltárgyiasították önmagukat.”
A rivalizálás sem maradhat el. A nyomozó egy jókislány személyében lép be a lányszövetségbe, aki minden követ megmozgat, hogy kiderítse, ki mészárolja le a barátait. A sorozat talán egyetlen normális karaktere, de szerepe szürke kisegér a fentebbiekéhez képest.
Vendégszerelőként feltűnik még Ariana Grande, mint Chanel #2 és Nick Jonas, aki a hasonlóan elit fiúkollégium tagja, jóban van annak vezetőjével, és még gyengéd szálak is fűzik hozzá.
„A pokol haragja semmiség a megbántott nő dühéhez képest.”
A sorozat vége felé lényegében az összes szereplő gyanúba keveredik. Pontosabban egymást keverik gyanúba, elméleteket gyártanak és próbálják bizonyítani, hogy valaki más a tettes, csak nem ő maguk. Sikerült úgy alakítani a történetet, hogy a nézőnek valóban úgy tűnjön, hogy mindenkinek lehet indítéka a gyilkosságokra. Minden egyes epizódban meghal valaki – ha általában az az illető az abban a részben bemutatkozó mellékszereplő is.
Ebben a történetben megelevenednek a horror nagy klasszikusai, amit a tini drámával és komédiával kevernek: Sikoly, Pretty Little Liars, Texasi láncfűrészes, Tudom mit tettél tavaly nyáron, Spinédzserek, Bajos Csajok. Külön plusz pont az a zene: a ’80-as évek klasszikus slágerei szólnak az egész évadon keresztül.
Ryan Murphy-től már megszokhattuk a pergő dialógusokat és az eposzi jelzőknek beillő oltásokat, és ezekre most sincs panasz.
Említettem korszerűségét, hiszen a témák között felbukkan az új feminizmus, a Tinder, a paleo-diéta és a demokratikus tanár diák kapcsolat.
Ami végig fenntartja a feszültséget, az a közös nyomozás a gyilkos után. Természetesen csak az utolsó részben lebben fel a fátyol. Aztán kiderül, hogy a kezdeti misztikus családi bosszúnak beállított gyilkosságoknak valójában más áll a hátterében. Ebből a szempontból a sorozat, néhol határozottan drámai.
Úgy gondolom, hogy nagyszerű korrajz ez a mai amerikai, nagyon gazdag egyetemisták világáról. Persze nem fukarkodik a túlzásokkal, de pont attól döbbenetes a szereplők viselkedése, hogy ezt pont így képzeljük legvadabb álmainkban, csak nem merünk belegondolni, hogy egyesek ezt meg is tehetik.
Az amerikai demokratikus társadalom sem tökéletes. A gazdag főszereplők rájátszanak a gazdag, felsőosztálybeli, fehér, szexista, rasszista attitűdökre. Mindezek ellenére a rossz és jó egy skála két végpontja, szóval ne csodálkozzunk, ha egyes szereplők egyik pontról a másikra kerülnek. E tekintetben a sorozat megmutatja, hogy ide vagy oda az osztály, nemi, etnikai-különbségek, a bajban mégiscsak összefognak, és együtt járnak utána a problémáknak.
Veszprémi Gergő
