A korszakalkotó, 1990-1991-es David Lynch és Mark Frost által jegyzett tévé sorozat, a Twin Peaks szerelmesei örülhetnek, mert már biztosan érkezik jövő tavasszal a 3. évad. Ehhez a még élő, eredeti szereplők is közreműködnek majd. „Találkozunk 25 év múlva Cooper ügynök!”

Immáron 6. évadjánál tartó Golden Globe-díjas sorozat saga, az American Horror Story már 2011 óta váltja valóra borzalmasabbnál borzalmasabb rémálmainkat a képernyőn. Minden évadban más történettel, más karakterekkel, de többnyire ugyanazokkal a színészekkel. Egyesek szerint egy „kliséhalmaz” az egész; Ryan Murphy és Brad Falchuck alkotópáros ugyanekkor elismerte, hogy merítettek az az elmúlt évtizedek horror klasszikusaiból.

Az amerikai média attól vízhangzott, hogy ez a sorozat egy „új kulturális jelenség”. Valóban kilóg a sorból, mert ehhez hasonlót még nem láthattunk, egyszerre modern és klasszikus; egy 21. századi szatíra, horror és komédia. Mondanám, hogy fekete komédia, de annál határozottabban véresebb. Az Amerikai Horror Story és a Glee alkotópárosának műve. Felkiálthatnánk, hogy végre egy sorozat, amely egyetemistákról szól, de ebben az esetben az egyetem csak a helyszín, mert a főszereplők viselkedéséből nem derül ki, hogy felsőoktatásban vesznek részt – ez a Scream Queens.

Azon, hogy az egyik legformabontóbb sorozatban, a Modern Familyben transznemű karakter tűnt fel, nem meglepődtem meg. Azon viszont igen, hogy pont egy gyerek. Az eddig sem volt vitatott, hogy a tévészériákban sokkal több LMBT-szereplő jelenik meg, mint a filmekben, de a transzkarakterek felett eddig valahogy elsiklottam. Na, ezt próbálom most pótolni.

Az utóbbi időben nemcsak felfutottak az LMBT-szereplők a sorozatokban, hanem releváns, mély történetszálakat is kaptak. Hol van már az, hogy egy meleg karakter csak viccnek tűnik fel és erősen sztereotip. Ráadásul lassan az is megszokottá válik, hogy egy transzszereplőnek is komoly sztorijuk van.

Tizedik évadához érkezett Amerika kedvenc sorozata, a The Big Bang Theory. Az évtized alatt rengeteget változott a széria, az alapokra már csak nyomokban emlékeztet. De akkor miért is nézem még mindig?

Röviden: a csoportdinamika miatt. Az elején olyan jó mikroközösséget alkottak meg, amely bár fejlődött, kerültek bele új karakterek, legfőbb vonalaiban megmaradt olyannak, amilyen volt. És talán pont a változás miatt kaszálták már sokan. Mert ugye egy többkamerás sitcomtól nem azt várjuk, hogy a szereplők egy nagyívű jellemfejlődésen essenek át, hanem pont azt, hogy az állandó díszletek között vendégszereplők és vendég díszletek mellett a karakterüknek megfelelően reagáljanak az adott szituációkra.

Így ha megmaradtak volna a készítők az első rész status quo-jánál, akkor Leonard még mindig csak ácsingózna Penny után, Sheldonnak nem lenne barátnője, Raj nem tudna megszólalni nők társaságában és Howard se jött volna össze Bernadett-tel. És megkockáztatom, hogy a sorozat meg sem ért volna 10 évet. Hiszen ezt nem lehetett volna túl sokáig jól csinálni: a poénforrások kiapadását és unalmas önismétlődővé válását kockáztathatták volna meg a készítők. Nem mondom, hogy hatalmas utat tettek meg a karakterek, éppen csak annyit, hogy a nerd-szerepen egy kicsit túl lépjenek és egy aprócskát többek legyenek.