A korszakalkotó, 1990-1991-es David Lynch és Mark Frost által jegyzett tévé sorozat, a Twin Peaks szerelmesei örülhetnek, mert már biztosan érkezik jövő tavasszal a 3. évad. Ehhez a még élő, eredeti szereplők is közreműködnek majd. „Találkozunk 25 év múlva Cooper ügynök!”
Hangzik el a történet kulcsalanyának mondta a brutálisan meggyilkolt amerikai középiskolás lány, Laura Palmer szájából. Köréje fonódik minden idők sorozatainak egyik legismertebb, egyúttal többeket is megihlető bűnesete. Angelo Badalamenti és Julee Cruise néhol andalító néhol falkavaró zenéjével elsodródunk a sztoriban, amit kenu módjára hol gyorsabban hol lassabban irányít a rendező, hol szó nélkül felborít.
„Tudod Ray, a városka még mindig létezik, és gondolom, semmi akadálya sem lenne annak, hogy újra meglátogassuk. Persze te már halott vagy, de talán még ezt is meg tudnánk oldani valahogy” – viccelődik rá jellemzően a kultikus rendező, Lynch, aki eme omniózus szavait 2013-ban intézte, a Laura édesapját, Leland Palmert alakító színészhez, Ray Wise-hoz.
Az 1992-es előzményfilm,a David Bowie kísérteties vendégszereplésével készült Tűz, jöjj velem! lényegében fényt derít a sokaknak álmatlan éjszakát hozó kérdésre: Ki ölte meg Laura Palmert? A lány halálának rejtélyes körülményeit vizsgálva egyre többet tudunk meg a lakók titkairól és szövevényes kapcsolataikról, vágyaikról, kudarcaikról és szenvedélyeikről. Az erdő titkokat rejtő mélye a harmonikusnak és rendezettnek tűnő kisvárosi lét szürreális világát hozza, ami mégis húsbavágóan valós. Nem nélkülözi a fekete humort sem a történet, a dráma és thriller elemek ellenére végig úgy érezzük, van remény. Az álomszerű jelenetekben kudarcot vall a halál és a józanság: rég elhunyt szereplők, víziók sétálnak be és ki. Például, amikor Laura a misztikus vörös szobában, valamint a bárban játszódó jelentekben iskolás imázsa helyett, fekete estélyiben és vörös rúzzsal kész díva. Az utolsó jelenetben,a véres törött tükröt nézve a képernyőn azt kérdeztem magamtól: Na és ezután? Jelen esetben a gyilkos maga a Gonosz. Igazi, eredendő ős-gonoszság, ami jelen esetben a párhuzamos világokban (kép a falon) és a sötét barlangban lapul. Néhol alaktalanul a homályban megbújva néhol az álmainkba beférkőző rémalak, amit csak a szemünk sarkából látunk.Befészkeli magát gondolataink rejtett zugaiba. A menekülés azonban nem tarthat örökké.
Magyarul etetni kell a félelmeinket, nem pedig elfojtani, így sokkal kevésbé mérgezi a boldogságra való fogékonyságunkat. Nem kell félni, hogy eltévedünk a rejtélyek útvesztőjében, hiszen egy darabig úgyis el fogunk. De épp ez a történet mozgatórugója, hogy tovább keressük a megoldást a szereplőkkel együtt. A kisváros, ahol úgy képzelnénk, hogy mindig friss meggyes pitével, fánkkal és forró kávéval fogadják a megfáradt utazót, itt vészterhes titkokat rejt. Jellemzőek az időről időre visszatérő helyszínek: a bár, a kávézó, lakóterek, ködös erdő, tó, vízesés, fülemüle. Beugró képek: például a lángoló fűrészmalom vagy az okos és egyúttal nyugtalanítóan figyelő bagoly. Reflektorszerűen megvilágított tárgyak és szereplők. Egymáshoz normál esetben nem illő dolgok párosítása (pl.: vörös függönyös bejárat a rengeteg közepén, akár egy mozdulatlan lávafolyam),az ártatlanság és a mocsok keveredése. Szimbolikusan a részek majdnem mindegyikében elhalad az úton egy fatörzseket szállító kamion. A nyomozás munkálatai alatt nagy mennyiséggel fogy a kávé és a fánk is. Lynch rendezéseire jellemző, hogy van egy sámán, látó, egy boszorkány, aki mintha előre látná a dolgokat szinte kívülállóként figyelmezteti a gyanútlan áldozatokat. Általában persze rá se hederítenek. Jelen esetben „Tuskó Lady”,aki akkor sem engedné el a farönkjét ha az élete függne tőle.
Szerintem ez a sorozat megmutatja, hogy mennyire ragaszkodunk a tárgyainkhoz és az emlékeinkhez. Márpedig a lehetőség megvolna rá, hogy eldobjuk súlyos terheinket. Épülhetnénk belőle. Életünk megoldandó problémái is könnyebbnek tűnnek, ha győz a jó. Az idill tartóssá válhat. Vajon meddig? Ez teszi izgalmassá a történetet is, mert ugye szürke hétköznap nem létezik, csak ha a megszokást akarjuk és választjuk. Hiszem, hogy mindenhol ott van a szépség, ami érdekessé teszi a világot, csak észre kell venni, és a dolgok mögé tekinteni. Még ha sötét titkokat is rejt. Ahogyan Twin Peaks városka spiritisztája, Sólyom mondja:
”A mi kultúránkban a baglyok - néha egyszerűen csak baglyok. De csak néha!”
A végére egy ajánló, most fog megjelenni Mark Frost könyve a Twin Peaks titkos története címmel, amiben több, mint valószínű kincset rejtő információkat lelhet az érdeklődő.
Zenehallgatásra, pedig a fent említett szerzőpárost, valamint az alternatív körökben ismertebb magyar zenekar a Hangmás Laura Palmer című számát ajánlom.
Fábián Anna 'Zoé'
