Több ismerősöm Facebook-falán felfedezem időről időre a hvg.hu 2012-es cikkét, amelyben a Jobbik egyik képviselőjének törvényjavaslatáról adnak számot. Az ismerősök a linkhez fűzött kommentárjai indítottak el a gondolkozás útján, miért van az, hogy egy négy éves cikk még mindig indulatokat vált ki az emberekből.

Immáron 6. évadjánál tartó Golden Globe-díjas sorozat saga, az American Horror Story már 2011 óta váltja valóra borzalmasabbnál borzalmasabb rémálmainkat a képernyőn. Minden évadban más történettel, más karakterekkel, de többnyire ugyanazokkal a színészekkel. Egyesek szerint egy „kliséhalmaz” az egész; Ryan Murphy és Brad Falchuck alkotópáros ugyanekkor elismerte, hogy merítettek az az elmúlt évtizedek horror klasszikusaiból.

Tágul az underground zenei galaxis, ugyanis egy hete lett elérhető négy új videóklip,ami Claire Elise Boucher fiatal kanadai énekesnő, dalszerző és zenei producer kezei alól került ki. Érdekesség, hogy a Grimes művésznév alatt alkotó lány ereiben orosz, ukrán és angol felmenők vére csörgedezik. A legutóbbi 2015-ben megjelent albumát az éteri hangzású Art Angels-t a legtöbb neves külföldi magazin az év legjobb albumai között tartja számon. Úgy gondolom, ez nem meglepő, hiszen olyat hoz létre, ami nem süpped bele szürkén a tinglitangli pop vagy a tucatnyi DJ, és gépzene folyamába.

Lássuk be, a hercegek és a hercegnők kora lejárt. Már ha volt egyáltalán valaha... De sérült lelkek mindig voltak, és ameddig nem lesz minden embernek személyi trénere, addig valószínűleg lesznek is. Amit biztosan tudok: nem csak engem köt perverz szimpátia az olyan ikonikus, gonosz Disney karakterekhez, akik a maguk módján mind igazi szerethető dívák.

Családi legendaként terjed, hogy óvódás koromban, amikor a Walt Disney-féle Csipkerózsikát bámultam, állítólag megsirattam Demónát, mikor a mesefilm végén Fülöp herceg az Igazság Kardját beledöfte a jó tündérek segítségével a stílusosan sárkánnyá változott Demónába, aki így lelt végső megnyugvásra… Annyira családi legenda, hogy erre még én sem emlékszem, de az biztos, hogy életem során számtalanszor éltem át azt, hogy vajon milyen megpróbáltatásokon mehetett keresztül Demóna.

Ahogy jön az ősz, az ember annál jobban keresi a beltéri programokat. Akár egy bulira, akár egy laza vasárnap délutáni kikapcsolódásra keres valaki időtöltést, manapság mindent lehet találni. Ha pedig nem akarjuk a mindennapi dolgokat követni, akkor érdemes valami újat keresni. Ilyen a Projekt Showroom mostani galériája-boltja.

Úgy egy hete jegyezte meg a lakótársam, hogy a délután háromra megbeszélt randi, nem is igazi randi. Kifejtette, egy ilyen eseménynek minimum a késő délutáni órákban kell kezdődnie, egyébként csak találkának lehet nevezni. Én ezek után utánanéztem, az etikett előírja-e, mikorra illik randit megbeszélni, és még sok másnak is.

Az amerikai média attól vízhangzott, hogy ez a sorozat egy „új kulturális jelenség”. Valóban kilóg a sorból, mert ehhez hasonlót még nem láthattunk, egyszerre modern és klasszikus; egy 21. századi szatíra, horror és komédia. Mondanám, hogy fekete komédia, de annál határozottabban véresebb. Az Amerikai Horror Story és a Glee alkotópárosának műve. Felkiálthatnánk, hogy végre egy sorozat, amely egyetemistákról szól, de ebben az esetben az egyetem csak a helyszín, mert a főszereplők viselkedéséből nem derül ki, hogy felsőoktatásban vesznek részt – ez a Scream Queens.

Az ifjúsági könyvek piacán az utóbbi években középpontba kerültek a kamaszok valódi problémái. A misztikus, fantasztikus irodalom mellett megjelentek a pszichológiai segítő kisregények. Ez a mű az egyéniség felvállalásáról, a hagyományos nemi szerepek és a heteronormativitás megkérdőjelezéséről szól.

A nemrég megjelent Trevor című könyv két történet keveréke. A tragikus körülmények között 2011-ben mindössze 14 évesen öngyilkosságot elkövetett Jamey Rodemeyeré és az 1994-ben Oscar-díj nyertes Trevor című kisfilmé.

Rég hiányolt lazaság, a szabályok áthágása - szakítás a klisékkel, régi berögződésekkel. Ez a VIBE. Érkezik a második VIBE buli ugyanúgy a Gödör Klubba, de most egy kis csavarral fogják magukévá tenni az október 22.-ei éjszakát. Mondhatnánk úgy is, hogy kicsit ugrunk az időben úgy 20 évet vissza! 

Mélyen lüktető dühös szintipunk ütközik szexi chiptune szférákkal. Mintha egy másik dimenzióban készült szemcsés video felvételeibe csöppennénk, ami egyszerre játszódhat akár egy templomromnál vagy akár egy füstös pinceklubban. Hagyjuk, hadd merítsenek el teljesen a hangok és neonban fel-felvillanó sziluettek a legbensőbb valónkig. Így érezheti magát, aki részt vesz a kanadai Crystal Castles egy élő fellépésén.