Nemrég sétálgatva a József körúton belebotlottam a REDS Férfi Gyorsfodrászatba. A hely azt ígéri hogy időpont nélkül, kiszolgálnak a lehető leggyorsabban és mindemellett igényesen. Gondoltam a következő hajvágásom alkalmával idejövök. Meg is történt.

Alice Michel szeretője. Hónapok óta egy hotelben randevúznak, ugyanis mindketten házasok. Ráadásul Alice férje Michel legjobb barátja. Michel- hogy senki ne sérüljön- "mindenki érdekében" hazudozni kezd. Hazudik élvezettel hazudik szenvedéllyel majd hazudik zavartan és kétségbeesve. A hazugság úgy árasztja el az életüket, mint nyitva felejtett csap a lakást. Vajon megússzák?

Több felmérés bizonyítja, hogy a homoszexuális fiatalok boldogtalanabbak a heteroszexuális társaiknál. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden heteroszexuális boldog lenne, hanem csak arra hívja fel a figyelmet, nincs az életük azzal is megnehezítve, hogy szexuális orientációjuk miatt hátráltassák őket. Nem fogom felsorolni a széles körben elterjedt bűnlajstromot, amit a mai napig el kell viselniük meleg társainknak, ebben a konzervatív, homofób társadalomban. Helyette inkább adunk pár tippet, hogyan birkózz meg melegként az önbizalomhiányoddal.

Úgy egy hete jegyezte meg a lakótársam, hogy a délután háromra megbeszélt randi, nem is igazi randi. Kifejtette, egy ilyen eseménynek minimum a késő délutáni órákban kell kezdődnie, egyébként csak találkának lehet nevezni. Én ezek után utánanéztem, az etikett előírja-e, mikorra illik randit megbeszélni, és még sok másnak is.

A két jelző ellentmondásosnak tűnik, de mégis volt (és van) egy stílus, amely a 2010-es évek nagy visszatérője a divatvilágban. Egy stílus, amely az egész X-generáció életérzését, egy egész korszakot határozott meg, ez a grunge. A 90-es évek visszatértek, csak egy kicsit másképp...

Azon, hogy az egyik legformabontóbb sorozatban, a Modern Familyben transznemű karakter tűnt fel, nem meglepődtem meg. Azon viszont igen, hogy pont egy gyerek. Az eddig sem volt vitatott, hogy a tévészériákban sokkal több LMBT-szereplő jelenik meg, mint a filmekben, de a transzkarakterek felett eddig valahogy elsiklottam. Na, ezt próbálom most pótolni.

Az utóbbi időben nemcsak felfutottak az LMBT-szereplők a sorozatokban, hanem releváns, mély történetszálakat is kaptak. Hol van már az, hogy egy meleg karakter csak viccnek tűnik fel és erősen sztereotip. Ráadásul lassan az is megszokottá válik, hogy egy transzszereplőnek is komoly sztorijuk van.

Divatok jönnek, mennek. Vajon miért most - az elmúlt években, úgy 2014 körül - bukkant fel a fiatalok körében ez a szélsőségesen férfias stílus. Talán a divat világnak elege lett a metroszexuálisokból, vagy egész egyszerűen csak szemtanúi vagyunk a férfias külső „utolsó fellobbanásának”? Tény, hogy manapság az igényesebb tizen-, huszonévesek körében alapkövetelmény a stílusos öltözék, szőrtelen test, izmos testalkat. Gondoljunk csak a K-Pop idolokra, ők a jövő. A lumberszexuálisok, meg a múlt… vagyis a jelen.

A lumberszexuális testesítette (és testesíti) meg a heteronormatív társdalom* szélsőségesen férfias idealizált képét.  A lumberszexuálitás nem új keletű dolog, mindig is jelen volt.

Tizedik évadához érkezett Amerika kedvenc sorozata, a The Big Bang Theory. Az évtized alatt rengeteget változott a széria, az alapokra már csak nyomokban emlékeztet. De akkor miért is nézem még mindig?

Röviden: a csoportdinamika miatt. Az elején olyan jó mikroközösséget alkottak meg, amely bár fejlődött, kerültek bele új karakterek, legfőbb vonalaiban megmaradt olyannak, amilyen volt. És talán pont a változás miatt kaszálták már sokan. Mert ugye egy többkamerás sitcomtól nem azt várjuk, hogy a szereplők egy nagyívű jellemfejlődésen essenek át, hanem pont azt, hogy az állandó díszletek között vendégszereplők és vendég díszletek mellett a karakterüknek megfelelően reagáljanak az adott szituációkra.

Így ha megmaradtak volna a készítők az első rész status quo-jánál, akkor Leonard még mindig csak ácsingózna Penny után, Sheldonnak nem lenne barátnője, Raj nem tudna megszólalni nők társaságában és Howard se jött volna össze Bernadett-tel. És megkockáztatom, hogy a sorozat meg sem ért volna 10 évet. Hiszen ezt nem lehetett volna túl sokáig jól csinálni: a poénforrások kiapadását és unalmas önismétlődővé válását kockáztathatták volna meg a készítők. Nem mondom, hogy hatalmas utat tettek meg a karakterek, éppen csak annyit, hogy a nerd-szerepen egy kicsit túl lépjenek és egy aprócskát többek legyenek.

Már egy jó hónapja napi szinten bukkan fel a Facebookomon a Vibe reklámja, látom, hogy egyre több ismerősöm érdeklődik az esemény iránt. Most beleástam magam, hogy mi a fene lehet ez.

Azt kijelenthetjük, hogy nem kell nagyító alatt keresni Budapest party-kultúrájában az LMBT-barát és LMBT-célközönségnek szánt bulikat. Talán a legnagyobb sikerrel a Garcons és a Hello fut, de persze nem szabad elmenni az Alterego hétvégéi mellett sem. Az évek során akadtak próbálkozások, több is, de ezek pár alkalom után elhaltak, nem tudták felvenni a versenyt a konkurenciával.

A Garcons és a Hello jól elfér egymás mellett, hiszen teljesen más közönséghez szólnak, mivel míg előbbi inkább a house rajongóit vonza, addig utóbbi a poposabb vonalat képviseli. Ebbe a stabilnak mondható állóvízbe placcsan most bele szeptember 24-én a Vibe a Gödör Klubban. A gerilla marketinggel operáló, eleinte csak kevés információt megosztó esemény az úgynevezett pop up stílust követi. Ennek az a lényege, hogy megszokott rutinba rövid időre felfordulást hozzon és ezzel megkavarja azt. Ez eddig elsősorban üzletekre és kiállításokra volt jellemző, amelyek megnyitottak a város egy adott helyén, hogy pár hét után eltűnjenek és egy teljesen más környéken bukkanjanak fel.